Minden királyi családnak megvan a maga piszkos kis titka. Az övé... én voltam.
Egyszerűnek kellett volna lennie. Elmenni a bálba, találkozni a herceggel, és
megszerezni a pártfogását a kedvenc szervezetemnek. De az álarc alatt merengő
szörnyeteg egyáltalán nem az volt, akire számítottam. Sötét volt, heves és
hátborzongatóan csendes. Amikor eljöttem, még mindig éreztem az érintését a
bőrömbe égve. Kísértette az álmaimat, de soha nem számítottam rá, hogy újra
látom. Aztán eljött értem. Megtanultam, hogy az ő sötétsége egy olyan űr, amit
soha nem tudtam volna elképzelni. Ő a koronaherceg. És most én vagyok a foglya.