A szerző az első világháború idején három évet szolgált az orosz, román és
olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagyként szerelt le, később,
1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Az És mégis élünk című regénye az 1920-as
trianoni békeszerződés utáni forrongó időszakot dolgozza fel, amikor több
határkorrekció is történt. Különösen heves ellenállást váltott ki a magyarok
körében az, hogy Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni a háborúban
ugyancsak a vesztes oldalon álló Ausztriához. Az országrész megmaradásáért
fegyvert fogó emberekből, köztük katonaviselt férfiakból és fegyveres
tapasztalatokkal nem rendelkező civilekből alakult meg a Rongyos Gárda, amelynek
soraiban nemcsak magyarok, de németek, szerbek, horvátok, bosnyákok és albánok
is harcoltak. Küzdelmük egyik fontos eredménye volt a soproni népszavazás,
amelyen a város polgárai a Magyar Királysághoz tartozásuk mellett döntöttek. Ezt
követően nyerte el a város a ?Civitas fidelissima? (Leghűségesebb város) címet.
A valós történelmi tényeken alapuló regény egy válságos, ugyanakkor rendkívül
mozgalmas korszaknak állít emléket, miközben a honszeretet és a hazafiság tettre
váltását méltatja.