A háromkötetes tanulmánygyűjtemény 1928 és 1930 között az önmagát kezdetben
Ur-, majd Krur-csoportként megnevező beavatási közösség tagjainak különálló,
mégis egy határozott háttérlogikát követő írásaiból tevődik össze. A csoport
tagjai szerzői neveken írtak, vezetője Julius Evola volt, aki - mint az a
harmadik kötet végén, a szerzői nevek azonosításából kiderül - egyben a legtöbb
tanulmányt írta. A könyvek érdekessége és erőssége a gyakorlati, mágikus
hangsúly, olyan írásokkal, amelyek az önmagukat spirituálisan átalakítani kívánó
egyének számára különösen érdekesek lehetnek - mindazokat a veszélyeket is
figyelembe véve, amelyeket az ilyen gyakorlatok természetüknél fogva magukban
hordozhatnak. A gyakorlati vonalat számos elméleti tanulmány egészíti ki,
amelyek elmélyítik az archaikus ember számára nyilvánvaló, és egyben a
spirituális emelkedés alapjául szolgáló világképet. Mindezek aláhúzásául pedig
számos eredeti szöveg fordítása szolgál a szellemiség olyan területeiről, mint a
buddhizmus, a Mithrasz-misztériumok, a nyugati és keleti alkímia, a tantrizmus,
a taoizmus.