Szerző: Levko Dovhovics Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2023 A kárpátaljai
születésű ruszin Levko Dovhovics húszéves korára annyi szenvedésen és
megpróbáltatáson ment keresztül, hogy az - a fia szavaival - négy ember számára
is sok lenne. Mindössze tizennégy éves volt, amikor 1950-ben kikiáltották a
szovjet nép ellenségének, és többek közt azzal az abszurd váddal ítélték el,
hogy levelez a Vatikánnal. Közel hét évet töltött börtönökben és ?javító-nevelő?
kényszermunkatáborok?ban, jószerivel a teljes kamaszkorát és ifjúsága legszebb
éveit. Dovhovics, azaz a 2A 424-es számú fogoly évtizedekkel később papírra
vetett visszaemlékezése kifejezetten izgalmas, olvasmányos mű, amely hitelesen
ábrázolja az általa ironikusan ?sztálini üdülőtelepeknek? nevezett szovjet
lágerrendszert. Az ungvári nagybörtöntől a hírhedt Vorkuta környéki táborokig
tartó utazástörténetből megismerhetjük a szerző férfivá válásának folyamatát, a
Szovjetunió által bekebelezett Kárpátalja korabeli mindennapjait, a vizsgálati
fogságban töltött időszak eseményeit, a Gulag rabtelepeinek rejtett világát, a
foglyok sajátos nyelvezetét és sokrétű társadalmát, ugyanakkor a szökést
megkísérlő kamasz lelki és gondolkodásbeli fejlődését is. A kötetet a Nemzeti
Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai
foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé. A kötet
adatai: Kötés: ragasztókötött Megjelenés éve: 2023 Terjedelem: 424 oldal