Juhász Gyula még Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen
szerelemmel. Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő
magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig
Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő
Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki
nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő
későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász
Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi
örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben
zengett szerelmi lírája.