A Scarlett igazi főszereplője nem más, mint az örök klasszikusként
számontartott Elfújta a szél című regényből készült film. Annak idején már a
kiadó is hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy megjelentette egy Margaret
Mitchell nevű, tökéletesen ismeretlen író hatalmas terjedelmű regényét, azt
viszont, amire David O. Selznick filmproducer vállalkozott, mindenki őrültségnek
gondolta. Azt vette a fejébe, hogy filmre viszi a művet, annak ellenére, hogy
pontosan tudta, hogy hihetetlen mennyiségű pénzbe és energiába fog kerülni.
Díszletek, jelmezek, színészek százaira lesz szüksége ahhoz, hogy elkészüljön a
több mint három és fél órás, addig sohasem látott hosszúságú film. Az Álomgyár
történetében addig senki sem vállalkozott ilyen nagyszabású produkcióra. És úgy
is történt minden, ahogy előre elképzelte: az őrület volt maga. Gyötrelmes és
füstös, karikás szemű káosz, szerelem, árulás és ármány, a folyamatosan
fenyegető összeomlás rémülete és végül persze a csoda, a varázslat, ami mindent
megér és amire csak a film képes: a megelevenedő világok, korok és emberek
csodája. Gondoljunk akár a költségvetésére, akár a forgatás szakmai kihívásaira,
akár a filmet övező hatalmas elvárásra és hisztérikus hangulatra vagy a későbbi
tomboló világsikerre és a tíz Oscar-díjra: az Elfújta a szél a leg-ek mozija
volt és maradt azóta is. François-Guillaume Lorrain nemcsak egyetlen filmnek,
hanem Hollywood egész aranykorának és halhatatlan figuráinak állít emléket ebben
a bölcsen szellemes és melengetően emberi regényben.