Az ?1965-ben keletkezett Öt meg nem tartott előadás Hamvas Béla utolsó,
alapvető fontosságú írása a művészetről: a művészet mibenlétéről, helyéről és
feladatáról, ember és mű megbonthatatlan kölcsönösségéről ? a ?legmagasabb rendű
élet? megvalósításának útjáról. Munkája szorosan kapcsolódik az 1958 és 1968
között működő, később ?Zuglói Kör? néven ismertté vált művészi csoportosuláshoz,
mely elsősorban a Molnár Sándor festőművész kezdeményezésére szerveződő és a
legújabb művészeti törekvések iránt élénken érdeklődő fiatal képzőművészek ?
Molnár mellett Bak Imre, Deim Pál, Nádler István, később Halmy Miklós, Csiky
Tibor és mások ? baráti társaságát és összejöveteleit jelentette. Hamvas Béla ?
akinek Magia-szutra c. írásával Molnár Sándor már az ?50-es évek végén
megismerkedett, néhány évvel később pedig magával Hamvassal is igen szoros
szellemi kapcsolatba került ? Molnár felkérésére e baráti beszélgetések gyakori
résztvevője volt. 1964 folyamán Hamvas a ?Kör?-ben Saint-Exupéry, Gandhi és
Albert Schweitzer példáin a ?hiteles életmű? kérdéseiről tartott előadást, ennek
eredményeit szőve tovább vetette papírra egy évvel később az Öt meg nem tartott
előadás szövegét: ??néhány fiatalember sereglett körém, főképpen festők.
Gondolataim érdeklődéssel találkoztak és elhatároztam, hogy leírom őket. Öt,
előadás formájában készült művet írtam két hónap alatt? ? fogalmaz egy levelében
1965-ben. A ?Kör? számára Hamvas jelenléte a szellemi tájékozódásnak egészen új
távlatát kínálta. Visszatekintve Halmy Miklós így emlékezett meg erről: ??abban
az időben elég sivár és primitív szellemi élet uralkodott nálunk és ez a
zártság, lefojtottság számunkra az ő révén nyílt meg, tágult ki, nem is
akármilyen dimenziókban?. Kötetünkben Hamvas Béla írását képmelléklet egészíti
ki, melynek anyagát Horváth Domonkos művészettörténész állította össze.