Sokáig gyönyörködöm az oroszlánban. Leülök mellé, mert remeg a lábam. Nem tudok
betelni a látványával. Egyszerre minden eszembe jut. Peregnek a képek. Életem
legcsodálatosabb filmje, ez, az előttem fekvő, az én akaratomból kimúlt király
mellett. Csendes éjszakákon öt-nyolc kilométerre is elhallatszik az ordítása,
melytől megretten ember, állat. Félelmetes erejéről legendák szólnak? Ahogyan
emelgetem hatalmas mancsait, és nézem erős körmeit, elhiszem, hogy ahova
odacsap, nemigen marad élet. Ha szüksége van rá, megöli a nagyobb testű
jávorantilopot és zsiráfot is. Mondják, inkább a nagyobb vadakat támadja meg,
egy kis antiloppal nem lakik jól ? igaz, azt utolérni és elkapni sem könnyű. Az
oroszlán annyit öl, amennyi a táplálkozásához szükséges. Feleslegesen nem
gyilkol, mint emberkollégái. Ennyivel jobb király.