Idestova negyed évszázada íródott s jelent meg először, de akár ma is
íródhatott volna, s ma is játszódhatnék e történet: a fiatal értelmiségieket
nyomorító gondok ma sem enyhébbek - ha ugyan nem súlyosabbak -, mint ama
hatvanas években voltak, amikor Szilvási (nem első ízben) szembenézett velük.
Két ember - férj és feleség - életének döntő hetvenkét órájáról számol be az Ott
fenn a hegyen. E három nap történetében egy házasság válságának anatómiája
rajzolódik elénk. Móra Sándor atomfizikus és felesége, Gitta csap össze már a
regény első lapjain, s a köztük feszülő ellentétek külső és belső okainak
föltárásával az író arra a kérdésre igyekszik választ keresni és adni, hogy
kinek van igaza kettejük közül a mi végre vagyunk a világon? örök problémájára
felelvén. Az írói állásfoglalás egyértelmű: akkor válik az ember teljessé, ha
képes vállalni a maga életét, a gyakran megoldhatatlan és elviselhetetlen
válságokkal együtt, még azon az áron is, ha számára e küzdelem és döntés csak
hosszú távon (vagy akár sohasem) ígér mérhető eredményeket, sikert,
érvényesülést. A fiatal tudósnak egy sorsdöntő szerelem föláldozásával, önmaga
megcsonkításával - lemondván, megrokkanva - kell vállalnia sorsát. Ez az
ízig-vérig mai regény - írták a történet első megjelenésének idején - rendkívül
izgalmas, érdekes eseménysorokban tárja fel napjaink egyik legégetőbb
problémáját, a hivatástudat és az anyagi érdekek közötti erkölcsi ellentétet.