Bizonyos szempontból minden indiai szellemi iskola alapelve Védikus: erejük a
tudásban áll, módszerük a tudás, habár nem mindig az intelligencia (Buddhi)
megkülönböztető erejét használják, hanem mondjuk a szív (Hrid) tudását, amely a
szeretetben (Bhakti), hitben vagy a cselekvő akarat tudásában fejeződik ki. A
Jógában az úr mindig a Purusa, a tudatos lélek, amely tud, megfigyel, vonz és
irányít. A Tantrában ezzel szemben a Prakriti, a Természet Lelke, az
Életenergia, a Sakti, a világegyetemet mozgató szándék a kulcs. A Tantra abból
az egyetemes igazságból indul ki, hogy a létnek két pólusa van, amelyek
esszenciális egysége a lét titka. Ezek a Brahman és Sakti, a Tudat és a
Természet - a Természet a tudat ereje, vagy inkább maga a tudat erő formájában.
A tantra-jógi úgy érte el céljait (önuralom, tökéletesség, felszabadulás és
üdvösség), hogy megtanulta és alkalmazta ezen akarati erő belső titkait,
módszerét, vagyis tantráját. Ahelyett, hogy visszavonult volna a megnyilvánult
természettől és annak nehézségeitől, szembenézett velük, megragadta és
meghódította azokat.