Tartozom egy vallomással. Olyan anya mellett nőttem fel, aki sikerkönyveket írt
a gyereknevelésről. (...) Ilyen előzmények után illene, hogy gyerekjáték legyen
számomra a nevelés. (...) Rá kellett jönnöm, hogy a nevelésben semmi sem könnyű
vagy tökéletes. Van, amikor a puszta túlélés is éppen elegendő cél. - írja
Joanna Faber Julie Kinggel közösen írt könyvének bevezető részében. Joanna Faber
valóban szinte az anyatejjel szívta magába a gyermek megértését és nevelését
újszerű módon felfogó szülői attitűdöt, és kisgyermekként volt módja beleszokni
egy sikeresen működtetett szülő - gyermek kapcsolatba, hiszen édesanyja, Adele
Faber - többek között - a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy
elmesélje és a Testvérek féltékenység nélkül könyvek társszerzőjeként lett
ismert. A gyermek felnőtt, és maga is szülő lett: részben a ráhagyományozott,
jól bevált eszköztárral vághatott neki a gyermeknevelés kalandjának, részben
azonban olyan új kihívásokkal kellett szembenéznie, amelyek elé az időközben
megváltozott világ állította, és az örökbe kapott stratégiák talaján újakat
kellett kidolgoznia. Ebben remek segítőtársa volt gyermekkori barátnője, Julie
King. Kettejük szülői küzdelmeiben, kudarcaiból kibontakozó sikereiben az olvasó
sajátjaira ismerhet, megkönnyebbülve felsóhajthat, hogy a gyermeknevelés nemcsak
számára jelent időnkét lehetetlen küldetést, és olyan megoldásokra, eszközökre
lelhet, amelyek meglepően egyszerűek, de mégsem bukkant rájuk magától, mert az a
szemléletváltás hiányzott, amit éppen ez a könyv adhat meg. Ezeknek a
stratégiáknak a hatékonyságát meggyőzően és élményszerűen támasztja alá az
eszközöket bemutató rengeteg gyakorlati példa: szülők, tanárok, óvónők humorral
átszőtt beszámolói a rettenetes kétévesekről, vad háromévesekről, bősz
négyévesekről, vakmerő ötévesekről, önző hatévesekről vagy éppen közepesen
civilizált hétévesekről.