Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal
újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei
legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a
szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a
hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen
barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások
megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is
ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre
komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos
kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és
lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.