Felsorolni is sok, mi mindenről esik szó Rádai Ödön: Háromfejű elefánt
napernyővel című könyvében. A karsztkutató, vízügyi és légifényképszakértő
szerző ? családjával együtt ? két évet töltött, dolgozott Délkelet-Ázsiában,
Laoszban, s e művében sokrétű képet nyújt e távoli baráti országról, s szerényen
saját ottani tevékenységéről. E könyv első színhelye Vientián, az ősi-ifjú
főváros, ahol is a szerző és családja lakott. Kíváncsi ember lévén családjával
együtt megnézte ? és most az olvasókkal is megismerteti ? a város
nevezetességeit, ősi buddhista szertartásait, kultikus építményeit. Útja ezután
rövidesen Luang Prabangba vezetett, az egykori királyi székhelyre, a pagodák,
barlangok és bronzdobok városába, majd a nagyvárosokon túl a déli vidékekre,
ahol különféle hidrológiai feladatok várták. A szerző a természeti viszonyok
bemutatása közben szól a vizek világáról, vadászatról, aranymosásról stb., majd
egy igen primitív, a kőkorszakinál is alacsonyabb szinten élő néptörzs, a mbrik
életmódjáról, szokásairól. A vientiáni séták című fejezetből megismerjük a Rádai
család életkörülményeit és ?harcát? a trópusi természeti viszonyokkal, majd
kirándulásokra kísérhetjük el a szerzőt és munkatársait a vientiáni síkságon.
Megtudjuk, hogy zajlik le egy rituális csónakverseny, a rakétafesztivál, milyen
az új palást ünnepe. Igen széles körű áttekintést kapunk a laoszi szokásokról
(keresztelés, házasságkötés, végtisztesség), a lao nyelvről, irodalomról,
zenéről, táncról, amulettekről és talizmánokról,a bivalyáldozatról és a rituális
halászatról a Mekongon, s végül az ősi és mai lao művészetről (fafaragás,
fémművesség, textil- és agyagmegmunkálás).