Az Altaj titokzatos, gyönyörű vidék Szibéria déli részén, a mongol és a kínai
határ hegyóriásokkal csipkézett csücskében. Hátát nekiveti a világ legmagasabb
hegyvonulatának, mély völgyeiben ered Szibéria leghatalmasabb folyója, az Ob,
sziklái aranyrögöket és ezüstereket rejtenek, gazdagságát a mondák szerint
hatalmas griffmadarak őrzik, s ködös hegycsúcsain az ősi istenek vertek tanyát.
A tajgában, a világ legnagyobb összefüggő erdejében ma is ritka az emberi
település, sztyeppjén vadon terem a tulipán, és susogó szellő simogatja az
árvalányhaj ezüstjét. Több mint negyedmillió éve él itt ember, s a hegyek övezte
ellentmondásos vidék az emberiség egyik legősibb bölcsője, ahol - szinte már
szimbolikusan - ma is valami új születik. A szerző az 1980-as évek elején
bejárta a szibériai tajgát, hajózott a jégkorszak előtti időkre emlékező
magashegyi tavakon, vallatta a vadtulipános sztyeppet, betért az ősember
lakóhelyére, és kutatta a rokonság szavait a régi dalokban és mondákban. Haynal
Kornél, az ismert újságíró, az Altaj változatos vidékeiről írva mélyen ás az ősi
múlt történetébe, s végigvezeti olvasóit az altaji kultúra évezredeket átfogó
ívén. Betekintést nyújt az altaji családok otthonaiba, beavat mindennapjaikba,
azt sugallva, hogy ott távol is a miénkkel rokon világban járnak.