Az ifjú írót meleg tüzű tekintetével regényes táj közepén, jón oszlopfőn ülve
ábrázolta a művész, Stunder, s jellemző módon a lázadó nagy eszménykép, Rousseau
mellszobrát is oda festette - ahogy az is jellemzők, hogy idővel (a vászon
sérülése folytán) a romantikus angolkert s Rousseau alakja egyaránt eltűnt a
képből: Ferenczy István klasszicista márványszobra s a későbbi ábrázolások
hűvösebb, fanyarabb, voltaire-i arcát hagyták ránk Kazinczynak, amint csípős
epigrammái, metsző tollcsatái is. A kötet restaurátori munkája a hitelesebb,
eredeti képet igyekszik életre kelteni: a franciakertté nyesegetett Pályám
emlékezete mögött az első kidolgozások s a kiadatlan naplók
Confessions-őszinteségű őskertjét s benne szépprózánk mindmáig kellően föl nem
fedezett nagy ember- és korábrázoló stílusművészét, akinek drámai elevenségű
önéletrajzi írásai voltaképp a hiányzó XVIII-XIX. századi magyar társadalmi
regényt pótolják.