Talán sehol sem zártabb Krúdy álomvilága, mint a két Vörös postakocsi-ban -
hiszen a postakocsi tulajdonosa, a legendás, tatárfejű magyar, Alvinczy Eduard
(akit, úgy mondják, a híres kártyázóról és lófuttatóról, Szemere Miklósról
mintázott) éppoly halhatatlan, mint egy másik Krúdy-hős, Szindbád - s a második
regényben öreg korára éppoly szomorú és magányos is. Ez az álomvilággá emelkedő
századvég mégis érintkezik, ha csak furcsa sorsokban, kis tragédiákban és
legendákban is, a valósággal. Főképp a regény másik szereplője, a bús költő és
hajdani hírlapíró, Rezeda Kázmér alakjában, akit a rejtélyes sors távolból,
szerelmei által Alvinczyhoz kapcsol. Rajta keresztül halljuk meg a regény
ironikus-érzelmes végkicsengését is, mikor azt mondja: A legtöbb férfi
negyvenedik esztendeje közeledtével buddhista lesz. Mert Rezeda Kázmért az
öregkor küszöbén ez a buddhizmus menti meg a szerelem további szenvedéseitől. A
kötetet Ferenczy Béni művészi illusztrációi díszítik.