Thornton Wilder amerikai írót (1897-1975) Kosztolányi Dezső fedezte fel a
magyar közönség számára, 1928-ban. Remekműként köszöntötte a Szent Lajos király
hídjá-t - olyan alkotás, írta, mely nem minden évben, de nem is minden
évtizedben terem, érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a
könny -, és tisztelete jeléül menten le is fordította a regényt, a szeretet
apoteózisát. Péntek délben, 1714. július 20.-án Peru legszebbik hídja leszakadt,
s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak - ez a katasztrófa a
regény kerete, és Wilder az öt szerencsétlenül járt személy életét teszi
vizsgálata tárgyául: azt feszegeti, vajon véletlen volt-e, hogy épp őket és épp
akkor érte a végzetes szerencsétlenség - vagy isteni rendelés. Akár véletlen -
írja Thornton Wilderről szóló tanulmányában Rónay György -, akár gondviselés:
marad az egyetlen értelem - a szeretet. Mert - és ezt már Wilder mondja: Van az
elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az
az élet egyetlen értelme.