Részlet a könyvből: Az S. S. Blommersdyk rozsdás acéllemezekből gyártott
Liberty típusú hajó volt, amelyet egy háborús hajógyárban nagyjából hajó alakúra
hegesztettek össze. A hajó 1945 szeptember közepén Antwerpenből indult el Kanada
felé. A közelmúlt háború emlékeit szállította egy kanadai hadimúzeum számára. A
szomorú rakomány gondozásával engem bíztak meg. Huszonnégy éves veteránként
hazafelé indultam, azzal a szilárd elhatározással, hogy a mögöttem levő háborús
esztendőket elfelejtem, és visszatalálok az élő világ nyugalmat, vigaszt nyújtó
környezetébe, ahol még énekelnek a madarak; ahol kis és nagy termetű élőlények
járják az erdőket, úsznak a csendes tengervízben. A hajó lassan haladt az őszi
óceánon. Mint egyetlen utas, sok időmet a hajóhídon töltöttem, ahová a hajó idős
kapitánya hívott meg. DeWitt kapitányt rendkívül érdekelték a vizek világában
lakó állatok, és amikor rájött, hogy az érdeklődési körünk közös, kitalált egy
játékot. A híd két ellenkező végén állva, órákon át távcsővel szemlélődtünk azon
versengve, hogy melyikünk vesz észre előbb egy bálnát, delfint vagy madarat. Az
éles szemű idős kapitány gyakran csúffá tette fiatal vendégét. A La
Manche-csatornából kifelé haladva, a kapitány a negyedik napon hirtelen
megparancsolta a kormányosnak, hogy gyorsan váltson irányt bal felé, majd így
szólt hozzám: Ott fújtat! Egy óriás ámbráscet! Lenyűgözve figyeltem, amint
lassan elvonultunk a szétszóródott ámbráscetek között. A cetek a víz felszínén
úsztak, a jelenlétüket a horizont széles vonalán vízsugarak jelezték. Egy óra
hosszat tartózkodtunk közöttük, és a kapitány csak vonakodva adta ki a parancsot
a kormányosnak, hogy a hajó vegye fel ismét a nyugati irányt.