Részlet a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a
törvényszerű ? rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos
? fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják
valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól ? a
szétszórtságból ? ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak
reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege
alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a
gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.