Hohó, kiskutya - mondják gépies elragadtatással a látogatók, mert kiskutyának
illik és lehet önzetlenül örülni. A kiskutya általában kedves valami. Mindenki
ért a kiskutyához. Fanyar kedélyek is felengednek, amikor megpillantják a
kiskutyát. Nem kerül semmibe, ha az ember kedves a kiskutyához. S mert a kutya
gazdája mindig örül, ha kellemeset hall a kiválasztott élőlényről, s mert kis
figyelmességek mélyítik el a barátságot, s mert ez a legolcsóbb: a kiskutya első
fellépésének visszhangja van a világban. A bemutatkozás sikerült. Neves és
hivatásos színházi ítészek elismeréssel nyilatkoznak játékmodoráról s mozdulatai
kelleméről, dicsérik hangját... Úgy is mondhatjuk, Csutorának jó sajtója van.
Márai egy pulihoz való viszonyon keresztül ismerteti meg közelebbről az embert a
maga korlátaival: hogyan viselkedik akkor, amikor szemben találja magát a
feltétlen szabadságot (el)ismerő (ösztön)lénnyel, választhatja-e ő maga is ezt
az utat, vagy számára a rend marad az életben tartó erő? Mit lehet tenni egy
kutyával, ami nincs tekintettel a szentnek tekintett napirendre, ünnepekre,
önmagán kívül lényegében semmire? Ebben az összefüggésben vetül rá a fény a
polgárságra Csutora és gazdája példázatán keresztül, mely rend és ösztönösség,
megtartó értékek és kiürült szokások kettősségét is felveti. Mészáros Tibor