Francoise ?Lenormant kívánsága ? mely szerint helyet kellene biztosítani a
civilizáció történetében a turáni népfajnak, annak korai káldeai jelenléte miatt
? mindmáig nem teljesült, a történelmi igazság, a tények tudományellenes
elhallgatása miatt. A 19. századi nagy felfedezések eredményeinek lényegét, a
sumérok és a ?turániak? rokonságát a 20. században már a hivatalos nyelvészek,
régészek, történészek valószínűleg politikai okból elhallgatták ? tisztelet a
ritka kivételeknek, akik szembe mertek menni a ?fősodor?-ral, mint pl. Mario
Alinei, Varga Zsigmond, Simo Parpola vagy Dr. Márki Sándor. Jelen kötetünk a
káldeus mágia lényegét az egyiptomi, méd, turáni, finn és sumér- akkád mágiával,
mitológiákkal, vallásokkal való összehasonlítások összefüggéseiben mutatja be.
Lenormant tárgyi emlékek alapján bizonyította, hogy a világ teremtésének
története, a Vízözön, a bűnbeesés és számos más hitrege a suméroktól származik,
a szemita babilóni-asszírok tőlük vették át, s onnan a zsidókon keresztül jutott
a keresztényekhez. Lenormant és kutatótársai ugyanazt a fontos tényt
bizonyították, hogy az ?ural-altáji?-nak nevezett nyelvcsaládba sorolt nyelvek
és népek ? a magyarok, finnugorok és türkök ? az ókori Közel-Kelet és a
Mediterráneum őslakói voltak, akik megelőzték a szemita és indoeurópai népeket.
Legutóbb Simo Parpola finn professzor bizonyította többek közt a sumér ? magyar
? finn nyelvrokonságot. Lenormantnak is főleg a finn és káldeus mitológia
hasonlósága tűnt fel, nem véletlenül. Valószínűleg nincs olyan részterülete az
összehasonlító mitológia tudományának, amelyről a közelmúltig kevesebbet tudtak
volna, vagy amelyről jelenleg több hiteles anyag maradt volna fenn, mint amit
jelen kötetünkben találhatunk: annak eredetéről és fejlődéséről.