Száz év óta egymás után láttak napvilágot a kisebb-nagyobb székely népköltési
gyűjtemények, ám ezek a Vadrózsák jelentőségét nemhogy elhomályosították volna,
hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban felismerjük és megismerjük
egyedülálló nagyságát. Kriza fél emberéletnyi munkával annyi értéket halmazott
fel, amennyit és amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia.
Épp ezért gyakorlati folklórmunka közben ma is a Vadrózsákhoz mérjük és
igazítjuk sikereinket, eredményeinket. Ha a régi népköltészetet keressük,
faluhelyen ma is Kriza nyitott könyvével kezünkben faggatjuk a nagyidejű, nagy
tudású énekeseket, mesemondókat. Faggatózunk és feszülten várjuk az eredményt:
vajon jó évszázad múltán megtaláljuk-e az élő népköltészetben a Vadrózsák
valamelyik meséjét, balladáját, dalát, mi több, talán olyanra is rábukkanunk
még, amely elkerülte volna Krizának és munkatársainak figyelmét? Vagy pedig - s
ez a leggyakoribb - újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy Kriza olyan
kerek-egész kulturális hagyatékot rögzített a maga idején, amelynek ma már csak
szétszórt töredékeit, maradványait lehet nagy nehézségekkel, sok utánajárással,
száz helyről összekeresgélni. A Vadrózsák múltunknak, művelődésünknek: egykori
és mai önmagunknak része. Ha a Vadrózsákat olvassuk és szeretjük, egyszersmind
önismeretünket, öntudatunkat, önbecsülésünket munkáljuk. Faragó József