Szeretnénk változtatni azon, ami rosszul működik az életünkben, ami ismételten
fájdalomhoz, kudarchoz vezet - de... valahogy nem megy. Mintha valami nem
engedné. Hiába látjuk, hogy így nem jó, hiába próbáljuk akár máshogy csinálni,
mindig valami hasonló sül ki a dologból. (Esetleg a szöges ellentéte - de ha a
viszonyítási pont ugyanaz, akkor ez még mindig nem szabadság.) Ha ilyesmit
tapasztalunk, gyaníthatjuk: valamilyen séma működik bennünk. A maladaptív sémák
olyan önsorsrontó mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek
kialakulni, és - ha nem kezdünk velük semmit - egész életünk folyamán
ismétlődnek. Boldogtalanságunk mintázatává válnak. Szerencsére a sémákkal lehet
mit kezdeni, ám ehhez előbb meg kell értenünk, pontosan miről is van szó, és mi
a változtatás útja. - A 2016-ban elhunyt Birtalan Balázs íróként, költőként és
terapeutaként is különleges tehetségű és érzékenységű ember volt. Tudományos
igényű, ám a laikusok számára is könnyen érthető és élvezetes írásaival igazán
közel tudott hozni egy-egy pszichológiai témát az olvasókhoz. A sémákról, a
sématerápiáról tőle lehetett először a széles nyilvánosságnak szóló magyar
nyelvű írásokat olvasni, amikor még csak külföldi szakirodalom volt elérhető a
témában. Ám a 18-ból csupán 10 séma leírását tudta befejezni - munkáját
félbeszakította súlyos betegsége és 46 éves korában bekövetkezett halála. Ebben
a könyvben a félbemaradt mű végre teljessé válik: Birtalan Balázs társa, Mátai
Tamás pszichológus írta meg, fejezte be mindazt, amire Balázsnak már nem maradt
ideje. Az eredmény egy végtelenül érdekes és szórakoztató, helyenként
szubjektív, ám rendkívül informatív kötet, melynek célja, hogy bevezesse az
olvasót a sémák világába, és életszerű példák segítségével rámutasson rejtett
működésmódjaira. Abban, hogy az írások sématerápiás szempontból ma is kellően
naprakészek legyenek, szakmai lektorként Bálint Andrea kiképző sématerapeuta
közreműködött. Balázstól és Tamástól hallottam először a sématerápiáról. Ültek a
badacsonyi teraszon, mögöttük fénylett a Balaton - vagy ők fénylettek együtt a
tóval -, és lelkesen magyarázták a sémákat. Boldogok voltak: épp összeérni
látszott mindaz, amire annyi éven át vágytak, és amiért oly sokat küzdöttek.
Aztán hirtelen minden másképp alakult... Balázs hét éve nincs közöttünk.
Hiányzik a bátorsága, tisztánlátása, odaadása, szakmaisága, de legfőképp az
embersége. Olyan segítő volt, aki mindennel együtt fogadta el a hozzá
segítségért fordulókat, és a legnagyobb alázattal vezette őket a
léleklabirintusok útvesztőiben. Pont úgy, ahogy ebben a könyvében is teszi. A
teraszon elkezdett beszélgetés itt folytatódik: Balázs mondatait Tamás fejezi
be. Dr. Boldizsár Ildikó