DOBRA KERÜLT VÁRAK Vége volt a nagy európai háborúnak: a nagy világhódító ott
ült már Szent Ilona szigetén, a szövetségesek pedig Párizsban restaurálták
Franciaországot. A sok újan teremtett királyság, respublika visszatért a maga
régi gazdájához. Az illyriai királyság pünkösd napja is elmúlt, s lett belőle
megint ?magyar partvidék, - ?Isztria, ?Horvátország. Cifra élete volt ennek az
országnak: egy emberöltő idő alatt hatszor változtatott urat; volt a velencei
dózse birtoka, a római császáré, azután a muszka cáré, megint a francia
császáré, újra a római császáré, aztán az illyriai királyé, végre hetedszer
megint csak visszakerült a római császárhoz, aki egyúttal magyar király is. -
Legutoljára a franciák vonultak ki a váraiból. Odafenn Bécsben az udvari hadi
főszámvevő hivatal kiadta a rendeletet, hogy ezekből a sok remanentialis
várakból azokat, amik nem fortificationalis célokra valók, el kell
kótyavetyélni. Mindenáron túl kell rajtuk adni. A mi szép Fiuménk közelében is
van két ilyen vár: az egyik Tersatto, mindjárt a város fölött, a másik Porto Re
mellett Frangipáni vára. Mind a kettőt ott árverezték a fiumei hadosztály!
bizottság épületében. Tersatto vára mind távolból, mind közelbül tekintve, a
regényesség minden magasabb fogalmainak teljesen megfelel; Frangipáni vára Porto
Re mellett azonban messziről is, közelből is visszariasztó képet mutat: akár
szárazról, akár a tenger felől halad el mellette az utazó, az a gondolatja
támad: ?no ott nem szeretnék lakni (részlet)