Egyszer volt... Ezzel a két szóval csendül föl a mese dallama a mesélő ajkán.
Ha ezt a két szót halljuk, boldogan merülünk bele a többi szóba, ami utána
következik: a mesébe. És nem törődünk azzal sem, hogy így folytatódik: hol nem
volt. Mi az oka annak, hogy annyira szeretjük a mesét talán még jobban, mint a
valódi hírt? Mi az oka annak, hogy nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt is
vágyódik a mese után? Mert jegyezzük meg jól: a jó mesét nemcsak gyermekek
hallgatják. A mesére minden egészséges lelkű embernek igénye van. Főképp azért
szeretjük a mesét, mert a mese: az élet javított kiadása. A mesében helyrezökken
mindaz, ami az életben torz, ferde, suta. A mesében az történik, amit az ember
igazságosnak érez, vagy amit szeretne. A mesében a legokosabb, a legjobb vagy a
legügyesebb győz. Nem a legerősebb, a leghatalmasabb vagy a legdühösebb.
Akárhány feje van a sárkánynak, végül mégis levágják mind, s néha a legkisebb
babszemvitéz viszi véghez e tettet. A vasorrú bába hatalma akármilyen titokzatos
és nagy, gyermekek is legyőzhetik, ha az ő oldalukon van az igazság. Kötetünk 17
igazi, jellegzetes magyar népmesét tartalmaz magyarázatokkal. A gyűjtemény
először 1944-ben jelent meg a Népművelők könyvtára sorozatban. A 21. század
embereként éppúgy érzünk, ha a valóságra gondolunk, mint a korábbi korok
emberei. Menekülünk egy másik világba, az álmok, a mesék birodalmába, ahol
minden lehetséges, és minden úgy van jól, úgy van rendben, ahogy történik, ahol
emberfeletti hatalmak biztosítják minden jogosnak tartott emberi vágy diadalát.