Boldogan éltek, míg meg nem haltak... És azután? Ha valakit elveszítünk, azzal
saját múlandóságunkkal is szembesülünk. Ha szülőként nem beszélünk hitelesen a
veszteségekről, a gyermek megérzi a lappangó titkot, és még sokkal jobban fog
félni. Őszintének kell hát lennünk vele, de önmagunkkal is, hogy az, amit
mondunk, összhangban legyen mindazzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. A
szülő halállal kapcsolatos gondolatai és félelmei alapvetően meghatározzák a
gyermek érzéseit is. A legnagyobb segítséget a veszteség feldolgozásban az a
felnőtt nyújthatja, aki maga is gyászol, és a gyermeknek módot ad arra, hogy
gyászában részt vegyen. Még a kegyetlen igazság is könnyebben elviselhető, mint
a nyomasztó titkok. Amit nem képesek megmagyarázni, az saját képzeletükkel
pótolják, ez sokkal rosszabb, mint a valóság. Ha nem beszélünk a veszteségről a
gyermekünkkel, azzal akaratlanul is letiltjuk a gyászát. Ez megrekesztheti a
személyiségfejlődés folyamatát, olyan kapcsolatteremtési és érzelmi zavarok
alakulhatnak ki, amelyeknek a hatása felnőttkorban is megmarad. Hogyan
segíthetünk ebben a folyamatban gyermekünknek? Erről szól ez a könyv, amelyben
Singer Magdolna vezet bennünket végig ezen a folyamaton hitet és reményt adva,
hogy a gyász, a veszteség túlélhető, feldolgozható. Kádár Annamária