Felejthetetlen és megható történet egy nem mindennapi barátságról, amely egy
tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia közt szövődik a pusztulásra ítélt
Afganisztán végnapjaiban. A közös élmények és kedves időtöltésük, a sárkányfutás
már-már elszakíthatatlanul fűzi őket egymáshoz. Azonban egy szörnyű esemény
örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserben-hagyja a barátját, Haszant, és
ezzel véget ér számukra a gondtalan gyermekkor. Amir a hazájától távol, az
Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud szabadulni a bűntudattól.
Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az ország romjain végre
jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat lelkiismerete terhétől.
Szerettem a kabuli telet. Szerettem éjjelenként a hó halk dobogását az
ablakomon, szerettem a friss hó ropogását a gumicsizmám alatt, szerettem az
öntöttvas tűzhely melegét, amikor hideg szél sivított az udvaron. De legjobban
azért szerettem, mert épp amikor a fa-ágakon megfagyott a dér, és az utakat jég
burkolta be, Baba és énköztem egy kicsit felengedett a dermedés. Ennek az oka
pedig a sárkányeregetés volt. Hiába laktunk ugyanabban a házban Babával, mégis
két különböző világban éltünk. A sárkány volt az a papírvékony felület, ahol
világaink összeértek.