A Rolling Stones történetét pályafutásuk évtizedei alatt számtalan könyv és
dokumentumfilm dolgozta már fel, de többségük a színpadon is mindig
reflektorfényben álló frontemberekre fókuszált. A zenekarok dobosaira általában
kevés figyelem irányul, és fokozottan így van ez, ha a dobos szótlan,
visszahúzódó típus, mint a két éve elhunyt Charlie Watts volt, akinek
botrányoktól mentes magánélete a bulvársajtót sem érdekelte. És mégis: ki ne
tűnődött volna már el azon, hogy milyen ember lehet az a szerénynek és kedvesnek
látszó fickó a sztárok mögött? E könyv szerzője maga is dobos, aktív zenész, aki
mindig is a hátsó sorból figyelte a színpadi eseményeket, ezért tapasztalatból
tudja, hogy gyakran éppen a dobos lélekjelenléte menti meg a szétesőfélben lévő
zenekart. Charlie Watts életét is úgy mutatja be, mint aki a Rolling Stones
botrányoktól hangos története során akkor is az összetartó erőt jelentette,
amikor Jagger és Richards éveken át jóformán szóba sem álltak egymással, a
másodgitáros nagyon jól elvolt a maga kis világában, a basszusgitáros pedig
gyakran távollétével tüntetett. A szerző szakemberként rávilágít azokra az apró
technikai fortélyokra is, amelyek egyedivé tették Watts dobolását, aki a jazz
világából érkezett a rock 'n' rollba, és mind szerényen összeállított
hangszerét, mind játékstílusát tekintve megmaradt jazz-zenésznek akkor is,
amikor a Stones stadionokban lépett fel. Élvezetes Stones-könyv a banda
legszófukarabb tagjának szemén és ritmusán át. Végre valaki a dobost is
kellőképpen értékelte. Larry Sloman Charlie Watts megátalkodott jazzrajongó
volt, aki nem igazán kedvelte a rock 'n' rollt, és akit hidegen hagytak a
drogok, mégis találkozott velük, mikor összekerült a Stones-zal. Az a képessége,
ahogy a szakadt bluest, a lepukkant countryt és a szennyes hard rockot
ugyanolyan feszesen tolta, nélkülözhetetlenné tette őt a bandában. A legnagyobb
rock 'n' roll banda nem létezhetett a legnagyobb rock 'n' roll dobos nélkül.