Móser Zoltán fotói az antik filozófusok bölcselkedő párbeszédeire
emlékeztetnek. Következetesen végigjárt életútja a magyar kultúrkincs és
hagyomány kimeríthetetlen tárházát mutatja. Bölcsészként megtanulta a gyűjtés
fontosságát, amelynek eszköze a szó, az írás mellett a fotográfia lett. [...]
Fotográfiái válaszlehetőségeket indítanak be, de soha nem konkretizálnak,
megtanítanak minket arra, hogyan kell a vizuális jeleket olvasni, hipotéziseket
állítanak fel arról, hogy egykor mit jelenthetett a kép az évszázadokkal
korábban élt emberek számára. Bölcselkedni tanítanak minket, a világot szemlélni
a tárgyakon keresztül. (Uhl Gabriella) Az impozáns, gyönyörű kiállítású album
tematikus fejezeteken és több mint száz fotón keresztül kalauzolja végig az
olvasót (aki így egyben néző is) Móser Zoltán páratlanul gazdag művészi
életútján. Az ihletett és ihlető képeken keresztül egy folyton kérdező, embert,
természetet, időt és a transzcendenst szakadatlanul vallató alkotó portréja
bontakozik ki. A szerző saját, sokszor személyes, vallomásos szövegei
értelmezik, gazdagítják a fotók már önmagában is teljesértékű univerzumát.