Az elhallgatott, indexre tett történészek sorában előkelő hely illeti meg
Horváth Jenő diplomáciatörténészt. A szerző gazdag életművének egyik
legjelentősebb alkotása, ?A millenniumtól Trianonig? című mű, hatalmas ívű
történelmi tabló, amely Magyarország történetének 1896 és 1920 közötti huszonöt
esztendejét taglalja. Horváth Jenő, könyvének megírása előtt, hosszú éveket
töltött hazai és külföldi levéltárakban, abból a célból, hogy az addig titkos
vagy föl nem tárt forrásokból megértse és le is írja azokat a jelentős
nemzetközi összefüggéseket, amelyek végül eljuttatták a Monarchiát s benne
Magyarországot az összeomlásig. Lebilincselő stílusban megírt művéből kiderül,
hogy a történelmi katasztrófát előidéző sötét erők kívülről veszélyeztették a
Monarchia és vele együtt Magyarország egységét. Az orosz és a francia
nagyhatalmi politikának egyaránt elsőrendű érdeke volt, hogy akár egy
kiprovokált háborús konfliktus árán is, szétrobbantsák a három európai központi
nagyhatalom ? Németország, a Monarchia, valamint Olaszország szövetségi tömbjét.
Szerbia csak egy gyalog volt a nagyhatalmak sakktábláján. Horváth Jenő könyve
1938-ban jelent meg és mindmáig az egyik legfontosabb történelmi munkának
számít, de a kötet napjaink olvasóközönsége számára hozzáférhetetlen. Ezt a
hiányt szeretnénk pótolni a mű szerkesztett újrakiadásával. * Horváth Jenő
(1881?1950) 1881. november 16-án született született Gyulán. 1900-ban
érettségizett a nagyváradi római katolikus premontrei gimnáziumban. A Pázmány
Péter M. Kir. Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát, 1905-ben
doktorált, majd 1911-ben szerzett magántanári képesítést. Tudását és
nyelvismeretét 1907-1908-ban Angliában tett tanulmányútja során bővíti.
1912?1919 között a nagyváradi Katolikus Jogakadémia tanára. 1919-től 1924-ig a
Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, majd 1924 és 1933 között a Pázmány Egyetem ún.
nyilvános rendes professzora. 1943?1944-ben a József Nádor M. Kir. Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetemen a gazdaságtörténet tanára. 1939-től a Szent István
Akadémia rendes tagja. 1920 és 1933 között a Magyar Külügyi Társaság tagja, majd
ügyvezető igazgatója. Nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1930-tól a brit
Royal Historical Society, majd szintén ettől az évtől a párizsi Académie
Diplomatique Internationale tagja, valamint a Nép szövetségi Liga nemzetközi
tanácstagja.