A modern architektúra születése a 20. század hajnalára datálható, így Gerlóczy
Gedeon (1895-1975) szerencsés módon e szemléletváltás idején válhatott
építésszé. A húszas évek második felétől - az egyre gyengülő historizmus
mellett, feltételezhetően a Bauhaus hatására - hazánkban is megjelent a
konstruktivista- funkcionalista irányzat, majd a modern és posztmodern
építészet. Gerlóczy a két világháború közötti formavilág egyik meghatározó
alakjaként, a modern kórháztervezés szakértőjeként jelentős életművet hagyott
hátra, emellett a Magyar Képzőművészeti Fő- iskola építészettörténet- és
városesztétika-tanáraként is tevékenykedett. Frissen végzett építészként,
huszonnégy éves korában, különös ihletettségtől vezérelten megmentette Csontváry
Kosztka Tivadar pusztulásra ítélt festői hagyatékát, majd, több mint ötvenöt
éven keresztül fáradhatatlanul küzdött a képek fennmaradásáért, elismertetéséért
és méltó helyre kerüléséért. Az alkotó géniusza magányosság. Sérül, illan,
betemetik a hétköznapok, elszaggatják a történelem viharai. Sosem tudhatjuk meg,
a magyar képzőművészet históriájának hány fejezete maradt örö-kre megíratlan.
Hogy Csontváry Magányos cédrusának hullámzó ágai nem enyésztek el hasadozott,
szélfútta kocsi- ponyvaként a budapesti forgatagban, az Gerlóczy Gedeon, a
képmentő építész elkötelezettségének köszönhető.