Az Ybl Miklós építőművészeti díjat a Minisztertanács 1953. november 6-i
határozatával hívta életre a művészeti díjak sorában az 1950-ben alapított
József Attila irodalmi és a Munkácsy Mihály képző- és iparművészeti díj, az
1952-ben alapított Erkel Ferenc zeneszerzői és a Liszt Ferenc zenei előadói díj,
valamint az 1953 márciusában alapított Jászai Mari színészeti díj után. További
művészeti díjak létrehozására csak hat évvel később került sor, azóta
adományoznak Balázs Béla filmművészeti és Rózsa Ferenc újságírói díjat. A
díjakkal kapcsolatos szabályok az eltelt évtizedek alatt számtalanszor
módosultak. Eleinte több fokozatban, szinte évente változó számban ítélték oda
az elismerést az arra érdemesnek tartott művészeknek. A felterjesztés szabályai,
a felterjesztésre jogosult személyek kiléte többször változott. A
minisztertanácsi, illetve a kormányhatározatok évente ?finomították az állami
kitüntetések rendjét. Az elismeréssel járó pénzösszegek sem voltak évről évre
azonosak, általában nőtt a díjakkal járó összeg, de arra is van példa, hogy
csökkent. Az Ybl Miklós-díj odaítéléséről az 1959-es kormányhatározat értelmében
nem a Minisztertanács, hanem az építésügyi miniszter dönthetett. A Magyar
Építőművészek Szövetsége mindvégig javaslati és véleményezési joggal
rendelkezett, a végső, miniszterhez való felterjesztésben a döntnökök sorában
folyamatosan megtalálhatjuk építész társainkat a MÉSZ véleményének
képviseletében. Az 1991. évi XXXI. törvény módosítása szerint a díj már csak
egyéni építészeti teljesítmény jutalmazására, huzamosan kifejtett, kimagasló
építészeti alkotómunkáért, évente legfeljebb öt építésznek adományozható. A
díjat ettől az évtől megosztani nem lehet. Az Ybl Miklós-díjat, melyet az
1957-es és 1959-es évek kivételével évente átadtak, építésztársadalmunk
legrangosabb szakmai elismeréseként tartja számon.