Aki ilyen témájú könyv megírására vállalkozik, kettős kényszerpályára téved.
Számolnia kell saját generációja domináló hagyományvonulatával (közelebbről a
múlt bármely kritikai megközelítése által gerjesztett ideges reflexekkel),
valamint a befogadó közeg - korosztályos olvasó - ismeretének esetleges
egyoldalúságával, elváráshorizontjainak korlátaival. Ez a kulcsmondat a szerző
felvezető szövegében, amelyet életútja hitelesít. Az életút pedig harminchét év
hivatásos szolgálat a Magyar Néphadseregben sorkatonától ezredesig, mindvégig a
katonai felsőoktatásban. Huszonegy évig vezette a Zrínyi Akadémia Híradó
Tanszékét. Az onnan akkor kikerülő diplomás híradó tisztek - közel ezer fő -
közülük számosan még ma is különféle vezető posztokon dolgoznak. Vezető
katonapedagógusi tevékenységének csúcspontja ALEPPÓ. A hadmérnökképzés arab
fellegvárában éveken át az intézmény katonai főtanácsadója, az ott dolgozó
magyar-szovjet (!) tanácsadó csoport parancsnoka. A szerző számára könyve minden
fejezetében tetten érhető evidencia valós, megtörtént (nyilvánosságot soha nem
kapott) események hiteles megjelenítése harag és elfogultság nélkül. A könyv
arról a koról (1949-89) és kortársairól szól, amelyben a szerző aktív hivatásos
katonaként alulnézetből láttatja mindazt, ami körülötte és vele megesett.
Érdekes, lebilincselő olvasmány civileknek, katonáknak és érdeklődő fiataloknak
egyaránt.