Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli életét élt. Tébolyodott, villódzó, kéjes
nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés,
zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok,
hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben - és katonai parádék rézfúvók
rivalgásában, a cári bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete elől... Így
élt a város. Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej
Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek
egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken,
megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és
Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: Három vízben áztunk,
három vérben fürödtünkm, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál.