A szerző e kötetben a magyar népi kultúra egyik alig ismert területét, a
modernizált paraszti konyhát mutatja be, gazdag képanyaggal kísérve. A 19.
század második felében és a 20. század elején elterjedt füstmentes konyha új
sütő- és fözőberendezései a polgári életforma addig nem tapasztalt kényelmét
kínálták a tehetősebb parasztcsaládoknak. Az új konyha új életminőséget
eredményezett, a változás kihatott a parasztház használati rendjére is. A konyha
a ház egyik reprezentációs helyisége lett, amit a városi lakatosok művészi
szintre emelt munkája is hangsúlyozott. A könyv tehát a zárt kéménnyel, vagy
népies nevén a mászókéménnyel füsttelenített paraszti konyha monográfiája, amely
nemcsak a történeti és néprajzi oldaláról járja körül a témát, hanem műszaki
szempontból is beavat a konyhai tüzelőberendezések nehezen felderíthető
titkaiba.