Gabriela olyan kislány volt, aki gyakran elhagyta a cipőjét. De nem ám mind a
kettőt, csak az egyiket! Otthon és az iskolában mindenki furcsa szemmel nézett
rá, ezért úgy gondolta, őt senki sem szereti. Magányos volt, és szomorú. Aztán
egy nap kedves kísérőjével, Homolumbúval, a féllábú babával belépett
Mezítlábországba, ahol összeismerkedett a törpeceruzákkal, a csorba csészékkel
meg a számemberkékkel, és végre barátokra lelt...