Luke utálja az életét. Apja csak az új családjával törődik, anyja pedig elhozta
őt a nyári szünetre erre az isten háta mögötti skót szigetre, ahol nincs is
nyár. A helyiek szóba sem állnak vele, térerő nincs, internet csak elvétve. Luke
magányos és iszonyú dühös. Aztán egy nap találkozik Meggel, aki nagyapjával él
egy csónakházban. Az öreg furcsa, ijesztő történeteket mesél, de hát ezek a skót
szigetek tele vannak legendákkal. Amikor a gyerekek megmentenek egy elárvult kis
vidrát, és Luke kezdi úgy érezni, hogy az élet nem is olyan pocsék, furcsa és
ijesztő kérdések merülnek fel benne. Lehet, hogy amit legendának vélt, nem is
az? Lehet, hogy az öböl tényleg veszélyeket rejt? Lehet, hogy épp őrá leselkedik
veszély? És egyáltalán, mi az a VIDRAHOLD?! A sötétség sűrűsödik. Ködös alakok
úsznak el a hold előtt, szellemszerű lepellel burkolják be, elveszik tőle sápadt
fényét. Jeges szél kavarog a nyakam és a karom körül. Mi történik az
időjárással? A csónak imbolyog alattam, megdől és fordulni kezd. Egyszer csak
felüvölt a tenger. Az arcomba vág az eső, elvakít, alig kapok levegőt. A
hullámok elragadják mindkét evezőt. Nekiverődnek a csónak oldalának, pörögnek a
hullámokon. Az egyik felágaskodik a vízen, attól félek, fejbe csap. Szürke
ködcsápok kavarognak körülöttem. Különös fények úsznak és nyúlnak felém az
örvénylő víz színén, megnevezni sem tudnám a színüket. A hold kísérteties,
sápadt zöld fényben dereng. Hát ez az! Az öregnek igaza volt.