A Végső Valóság vagy Brahman egyszerre az Egyetlen Lét és Mindennek a Léte. A
Legfelsőbb Abszolút nemcsak transzcendens lény, mert a név és forma látszólagos
végessége mögött az immanens, belül lakozó Isteni elkendőzött megnyilvánulása
rejlik. A lét fokozatosan nyilvánul meg, ahogy a lélek (Átman) - amelyet
kezdetben elfed a tudatlanság - megismeri önmagát. Amikor azonban az istenség az
isteni tudat és erő közvetlen megtestesüléseként teljesen és tudatosan alászáll
egy emberi születésben, megjelenik az Avatár. Srí Aurobindo szerint az Isteni
Abszolút megszületésének két aspektusa van. Az egyik az alászállás, amikor az
Isten (Ísvara) megszületik az emberek között. Tehát emberi formában és
természettel nyilvánul meg, mint az örök Avatár. Míg a másik, a felemelkedés,
amikor az ember születik meg az Istenségben, ő emelkedik fel az isteni
természetbe és tudatba, amikor a lélek (Átman) megújulva másodjára is
megszületik. Az Avatár küldetése nem csupán az Isteni, az igazságosság és erény
(Dharma) helyreállítása és fenntartása, hanem egyenesen az, hogy felemelje az
embert önmagához, az Istenségbe. Miként erre a Bhagavad-gítá is utal:
Megszabadulva a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmélyülve
Bennem, menedéket Nálam keresve, már sokan megtisztultak a múltban a tudás
aszkézise (Gjána-Tapasz) által, s így elérték az Én természetfeletti létemet.
Bhagavad-gítá 4.10.