Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem meséje fejlődik,
annyira híven ecsetelni, mint Az új földesúrban. Azok az alakok valóban mind itt
éltek, az a küzdelem valóban itt folyott le a szemünk előtt, magunk is
szerepeltünk benne; ennek a komikuma és tragikuma mind valóság. Az egésznek az
eszméjét egy nevezetes ötlet adta. Én láttam egy este Haynau tábornagyot (a
nyugalmazottat) magyar ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel a fején,
a legkizárólagosabb magyar urak társaságában megjelenni. Még élnek többen, akik
hallották tőle ezen erős mondást: wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht
confisciren! [Mi, magyarok, nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!] Már
akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi földbirtokos volt.