Múlt és jelen folyamatos párbeszéde ez a finoman szőtt, lebilincselő történet,
mely elevenen teremti újra egy zsidó család tapasztalatait a huszadik század
Európájában. - Philippe Sands, a Kelet-nyugati utca és a Patkány út szerzője
Hitler hatalomra jutásának idején Sara Franciaországban élt, de ritkán beszélt
erről az időszakról. Jóval a halála után unokája, Hadley Freeman egy
cipősdobozra bukkant a szekrényben. Egy titokzatos idegennel készült fotót, egy,
a Vöröskereszttől érkezett rejtélyes táviratot és egy szignózott Picasso-rajzot
talált benne. Kutatásba kezdett, melynek során eljutott Picasso párizsi
archívumától egy auvergne-i parasztház szobájáig, Long Islandből Auschwitzig.
Freeman úgy rakosgatja össze a családja múltját, akár egy kirakóst, hogy minél
többet megtudjon nagyanyja és három testvére, Jacques, Henri és Alex életéről.
Történetük - amely olykor tipikus, olykor megdöbbentő - felvillantja a
kelet-európai zsidóság egy újabb holokauszttapasztalatát. Szeptember 24-én az
őrök kirángatták Alexet az Excelsior-beli cellájából - kékre-zöldre verve, kis
híján megtörve -, és társaival együtt a vasútállomásra hajtották. Várt rájuk egy
vonat. Alig látták, mert az érzékeiket eltompította az állomást betöltő éktelen
lárma: férfiak, nők, gyerekek és csecsemők ordítottak, sírtak, könyörögtek,
miközben kíméletlen katonatisztek kiabáltak velük franciául és németül. A lárma
szívszakasztó és rémületes volt, bele lehetett halni. De Alex rendíthetetlenül
masírozott a vonat felé - emelt fővel, félelem nélkül, ahogy egy légióstól
elvárható. Mellette az a cellatársa, akivel a leginkább összebarátkozott, egy
hórihorgas francia, Jacques Schwob Héricourt; ugyanabba a kocsiba kerültek
nyolcvan társukkal együtt. - Lesz esély, hogy megszökjünk? Nem bánhatnak velünk
úgy, mint a birkákkal. Tennünk kell valamit - suttogta Alex Héricourt-nak. De
fogalmuk sem volt, mit tehetnének. Krimi, családtörténet, a múlt század
lebilincselő krónikája. Hadley Freeman egy cipősdoboznyi emléktárgyból
rekonstruálja családja történetét, egy olyan családét, amelyet a vészkorszakban
megpróbáltak eltörölni a föld színéről. Freeman pontosan látja azokat a szürke
zónákat, amelyeket a háborús időkben az emberek elfoglalnak; és attól sem riad
vissza, hogy rámutasson múlt és jelen gyűlölködésének rémisztő párhuzamaira.
Bátor és csodálatos könyv. - Nathan Englander