Erdély, mint ősi magyar tartomány már az Árpád-korban is megkülönböztetett,
némileg elkülönülő területként létezett, és egészen 1541-ig a Magyar Királyság
keleti részét alkotta. Erdély élén a magyar király által kinevezett vajdák
álltak, akik méltóságuk megszerzésével az ország főméltóságainak, más néven
zászlósurainak sorába emelkedtek. A Magyar Királyság 1541. augusztus 29-én három
részre szakadt: a Tiszántúl és Erdély önállósodott, ebből alakult ki az Erdélyi
Fejedelemség. A jelzett időszakban Erdélynek húsz fejedelme volt. Sebestyén
Mihály arra vállalkozott, hogy a hiteles dokumentumok feldolgozásával a lehető
legtárgyilagosabban, legszemléltetőbben, valamennyi, a történelmet kedvelő
érdeklődő számára olvasmányosan bemutassa, hogyan működött a fejedelemség
egy-egy vezetője korában, hogyan érvényesült a kor biztosította körülmények
között a függetlenség, hogyan fejlődött a társadalom, a tudomány és a kultúra
ebben a többségében magyarok lakta régióban, hogyan érvényesültek a különböző
nemzetek együtt és egymás mellett élésének feltételei. A kötetet történelmi
arcképcsarnokként is felfoghatjuk, a tizenegy éven felüli valamennyi korosztály
számára tanulságos és olvasmányos ismeretterjesztő mű.