Jósika Miklós nagy múltú erdélyi arisztokrata család fia volt, főnemesi ősei,
rokonai fontos hivatalokat viseltek Erdélyben. Bár mindenki gyors katonai
karriert jósolt neki, ő inkább úgy döntött, hogy író lesz. Első megjelent
regénye az Abafi, egyben az első igazi magyar regény is. A Walter Scott-i
típusú, romantikus történelmi regényekért rajongó közönség hálás volt, hogy
végre eredeti magyar művet is olvashat. Jósika ezzel egy csapásra az irodalmi
élet középpontjában találta magát, s ezt követően sorban jelentek meg regényei.
Műveiben történelmi eseményeket dolgozott fel, s ezzel a hazafias nemzeti
hagyomány ápolása volt a célja. Világos után menekülnie kellett, de külföldön is
lankadatlanul írt, s amikor meghalt, itthon nemzeti gyászként vették tudomásul
elmenetelét. Jókai mondott fölötte gyászbeszédet, rámutatva, hogy Jósika volt a
kezdet, tőle lépett tovább az egész magyar regényirodalom. Művei mára csaknem
ismeretlenek az olvasóközönség előtt, pedig írói működése alatt százhuszonhét
kötet regénye és elbeszélése jelent meg. A nagyszebeni királybíró a kuruc korba
repíti az olvasót, a mű a romantikus történelmi regények valamennyi kellékével
rendelkezik: titokzatos ház, titkos folyosók, várostrom, ősrégi torony az
erdélyi rengeteg egy szakadékában, eltűnt, elrabolt fiatal úrileányok,
pénzhamisítás, talányos jellemű és cselekedetű szereplők. Az események nyomon
követése közben pedig megismerkedhetünk az erdélyi nemesség életének néhány
jellemző mozzanatával, szokásaikkal, nézeteikkel is.