Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a kalocsai
egyházmegye létrejötte, jogállása és székhelyének kiválasztása, majd a kettős
székhely kialakulása. A szerző nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem
1003-ban, hanem az episzkopális egyházszervezet 1009-es kibővítésének keretében
jött létre és megalakulásának kezdetétől fogva érseki ranggal rendelkezett.
Koszta László két évtizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új,
a korábbi nézetektől alapjaiban eltérő eredményre jutott a kalocsai egyházmegye
korai történetét illetően. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendően érsekségként
alapították meg, de több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki
tartománnyal, így saját suffraganeus püspökökkel sem. Kalocsa valójában csak
tituláris érsekség volt, főpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az
egységes magyar egyháztartományt az 1161 őszén megkötött konkordátum keretében
osztották fel, és ekkor kapott Kalocsa is önálló érseki provinciát. Koszta
László (1962) a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és
Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe a
középkori magyar egyháztörténelem és az összehasonlító egyháztörténet, de
emellett várostörténettel, helytörténettel, forráskiadással és történeti
segédtudományokkal is foglalkozik. Számos hazai és külhoni folyóirat
szerkesztőbizottságának tagja, több önálló és társzerzős kötete jelent meg
Magyarországon és külföldön. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a
százat.