A szerző kedveli a szélhámosokat: nagyvonalú, eszes, élelmes embereknek tartja
őket, akik kizárólag műveltségük és csavaros észjárásuk révén szedik rá
embertársaikat ? és ez imponál. Megtudhatjuk, hogy már a huszadik század elején
is volt Budapesten egy ?hírhedett bróker?, ki tőzsdei befektetésekkel szedte rá
és kopasztotta meg ügyfeleit. Akadt olyan férfi, aki mindenre képes volt a
briliánsokért, de olyan pénztáros is, aki zseniális módon tévesztette meg
üldözőit és hatalmas összeggel ?dobbantott? Amerikába. Volt olyan magyar
szélhámos, aki több egyház prédikátora, üzletember, majd a brit képviselőház
tagja, sikeres író, egyszerre több titkosszolgálat kéme és illegális
fegyverkereskedő, majd a kínai kormány mindenese lett, hogy a végén, mint
buddhista főpap fejezze be rejtélyekkel és kalandokkal teli életét. Volt olyan
magyar szélhámos, aki eladott egy utcát, de olyan is, aki hercegnek adta ki
magát és ezzel csapta be egész Európát. Volt olyan hazánkfia, aki más tengerjáró
luxushajóját adta el egy hiszékeny amerikai milliomosnak és aki még a
monte-carlói kaszinót is megvágta nagy összegre. Megismerhetjük a szélhámosok
koronázatlan királyát, aki húszegynéhány év alatt nemcsak gazdagokat, de több
ország kormányát is becsapta, aki egy senkiből előbb magyar arisztokrata, aztán
brazil olajbáró, majd ismert banki csekkcsaló lett, akit két világrész
rendőrsége üldözött, aki egyetlen napon három bankot fosztott ki szédületes
kábeltávirat trükkjével. De olyant is, aki szegényeket istápolt, éhezőket
táplált és ezenközben milliókat kopasztott meg úgy, hogy azok azt észre sem
vették?