?Úr Jézusom, engedd, hogy ezen bajoknak egykor igazi orvosa lehessek, s ezekbe
a sokat szenvedett, agyongyötört, téves úton vezetett embertársaimnak lelkébe
minél több örömet, boldogságot, vigaszt, szeretetet, megelégedést, reményt
önthessek, s Tehozzád elvezethessem őket, ahol mindannyian megtaláljuk azt, ami
után vágyódunk, törekszünk, küzdünk és szenvedünk: az örök életet!? ? írja még
1945-ös malenkij robotra történő elhurcolása előtt szemináriumi naplójába
Szerednyei János, a későbbi tarcali káplán. Kérése ? mondhatni ? teljesült,
hiszen a kötetben olvasható visszaemlékezések alapján Szerednyei mindezen
szerepeket be is töltötte a lágeréletsorán. ?János a zálog, a megváltó
rabságunkban? ? írta a temetést követően naplójába a lágerből később visszatérő
H. Örkényi Ilona. A kötet nemcsak Szerednyei János életének és hősies
áldozatvállalásánakállít emléket, hanem azon elhurcoltaknak is, akik a 20.
század kényszermunkatáborai?ban lelték halálukat.