?Az izgalmas cselekmény többnyire közönségsikert biztosít a könyveknek.
Fordulatosságával és feszültségével leköti a figyelmet, a középszerű olvasót is
kizökkenti kényelmességéből, sőt az effajta izgalom fedezéke mellett szinte
észrevétlenül polgárjogot nyer a súlyosabb mondanivaló is? A szerencsés kezű
író, aki az effajta ötvözetet létre tudja hozni, a látszólagos kompromisszum
ellenére kompromisszummentesen és a lehető legtisztább formában éri el a
legmagasabb elérhető művészi szintet is? ? írja Gion pályája legelején egy
értekező írásában, bizonyítva, hogy elmélet és gyakorlat nála (is) kéz a kézben
jár; egyúttal felvillantva, hogy milyen átgondolt, pontos, mégis könnyed
eleganciával írott tanulmányokkal készült fel szépírói hivatására. A mindig
szórakoztatóan elemző tanulmányíró mellett először ebben a kötetben lép teljes
vértezetben az olvasó elé a művészeti-kulturális jelenségeket is fanyar humorral
bemutató rádiós újságíró-szerkesztő, a művész barátokról és műveikről bensőséges
hangon valló pályatárs és barát, aki jeles kortársainak és a klasszikusoknak
nemcsak avatott elemzője, hanem szellemes fordítója és átdolgozója is volt. Gion
ebben a könyvben népmesék újramesélésétől egy amerikai nagyregény találékony
dramatizálásáig számos regiszteren mutatja meg rendkívül sokoldalú írói
tehetségét; és a sok meglepő újdonság között az is kiderül róla, hogy pályája
hajnalán nemcsak a verseléssel, de még a színjátszással is megpróbálkozott. Az
itt olvasható írások tehát legnagyobbrészt a művész(et)eknek, illetve
műalkotásoknak a vonzásában születtek. A hangjátékszövegek legtöbbje még soha
sehol nem jelent meg nyomtatásban, a többi írás túlnyomó része pedig sok
évtizedes tetszhalál után itt és most támad fel napi- vagy hetilapsírjából, így
? nem túlzás azt mondani ? ezeken az oldalakon az író eddig (szinte) ismeretlen
(ál)arcai tárulnak fel.