Erdély, geográfiai értelemben véve, délkeleti Magyarország, természeti
alakulata szerint a Kárpátok hegyrendszeréhez tartozó magas hegylánctól övezett
medence. Egész középső része dombvidék, amelynek átlagos magassága a tenger
színe felett 400-500 méter. ? A Keleti Kárpátok hatalmas párkányhegység gyanánt
északtól, Máramaros havasaitól kezdődően délkeleti irányban az Erdély délkeleti
szögletében emelkedő Csilyános hegytömbig húzódnak, ahol majdnem derékszög alatt
törnek meg és mint déli párkányhegység folytatódnak keletről nyugat felé,
egészen az aldunai Vaskapuig, bástyafal gyanánt választva el Erdélyt a román
királyságtól. Nyugaton a magyar Alföld felé a medencét szegélyező hegyek sora
nem olyan határozott választóvonal, mint a keleti és déli határhegység. A
hegypárkányzat itt sokkal szaggatottabb és alacsonyabb. A Duna vízrendszeréhez
tartozó számos folyó völgyén át járhatóbb is. A Nyugat felé folytonosan
lankásodó hegyvidék majdnem észrevétlenül megy át a magyar Alföldnek a
Tisza-folyótól keletre fekvő síkságába.