A darabokra tört nyelv magát a lírai alanyt aprítja, könyörtelenül és
játékosan, fölényesen és szentimentálisan, miszlikbe - s ami előttünk a könyv
egészében feltűnik, az nem más, mint ennek a megállíthatatlan tördelésnek
végtelen és abbahagyhatatlan folyamata. Mesterházy iróniája igen vad pólusokat
kísért meg vagy kerülget: lírai akarásában egyszerre játszik meghatározó
szerepet a minden és a semmi. [...] Egészen bravúrosan viszi végig e szándékosan
túlfeszített játékot változatos verseinek során. Nosztalgikusan komolyan vévén a
szentimentális-romantikus alanyiság líráját, éppen az azt felülíró gesztussal
tud jelentős újítással élni: nem kitörli e líraiságot, hanem más helyre és más
pozícióba tolja át. (Margócsy István: A pátosz és a posztmodern, könyvkritika -
Élet és Irodalom) meddig lehet járni erre át meddig tartanak ki azok az éjszakák
a szívben milyen kis titok bír lenni minden seb én csak öltem az ábécét (meddig
lehet járni erre át / Glúmi) Pilinszky is ő, mollban (Tandori Dezső Mesterházy
Balázsról)