2018-ban a fejlődéspszichológia egy új mérföldköve látott napvilágot, markánsan
elválasztva a kognitív ösztönöket a világ megismerését szolgáló kognitív
eszköztártól: a kognitív ösztöneink fejlődésének a genetikai evolúció az alapja,
míg a kognitív eszközeink fejlődésének a kulturális evolúció képezi motorját.
Cecilia Heyes, az Oxford Egyetem pszichológia professzora ezzel megdöntötte az
evolúciós pszichológia addigi paradigmáját, mely szerint a világról alkotott
ismereteinket kognitív ösztöneink összessége határozza meg, melyek a genetikai
evolúció során kialakult, öröklött tulajdonságokként vannak jelen bennünk. A
professzor jelen kötetével érthetővé teszi, hogy kognitív eszközeink a
kulturális evolúció termékei, azok kialakulását csecsemőkorunktól fogva a
társadalmi érintkezések metódusai és azok hagyományai határozzák meg, ráadásul a
kognitív ösztönöknél sokkal gyorsabban, rugalmasabban változnak és
fejleszthetők. Ezzel pedig tudományos alapokon hívja fel a figyelmet arra, hogy
gondolkodásunk és a világ megismerésének módjai nem teljesen függetlenek a
minket körülvevő emberek kapcsolódásainak módjaitól, azok kiskorunktól kezdve
szinte észrevétlenül formálták tudatunkat. Cecilia Heyes és kutatócsoportja
emellett a genetikai kezdőcsomagunk kultúrával való kölcsönhatásairól is számos
új törvényszerűséget tárt fel. A kognitív ösztönök és eszközök közötti
összefüggések vizsgálatával a kötetben magyarázatot adnak például arra is, hogy
e kölcsönhatások milyen módon határozzák meg mentális képességeinket.