Valójában mindenki ismeri, az is, aki azt hiszi, hogy nem, mert gyerekkorában
hallotta a mesét a halászról meg a kishalról, az aranykakasról vagy Szaltán
cárról, mert kamaszként találkozott Anyeginnel, az európai irodalom első nagy
kiábrándult hősével, vagy épp Borisz Godunovval, az operavilág egyik
feledhetetlen alakjával. Puskin egyike a világ alapköltőinek, aki tulajdonképpen
megalapozta a modern orosz irodalmat, nélküle nincs Tolsztoj, nincs
Dosztojevszkij és nincs Bulgakov. Élete is egészen különleges volt. 1799-ben
született, de nem lezárója volt a tizennyolcadik századnak, hanem elkezdője a
tizenkilencediknek. Ereiben afrikai vér is csörgedezett, mégis orosz
arisztokrata volt. Hiába volt kivételezett, csatlakozott a konzervatív
Oroszország és a cár ellen szervezkedők csoportjához. Kegyelt volt és száműzött
lett, csak évek múltán kerülhetett vissza Pétervárra, ahol végül személyes
cenzort kapott az új cár, I. Miklós személyében. Ontotta magából a műveket,
mintha tudta volna, hogy harminchét évesen egy feleségéért vívott párbaj
áldozata lesz. Rengetegen fordították magyarra, jelen kötet mégis kivételes. Egy
fordítói gondolat fut rajta végig, Soproni Andrásé. Ő válogatta és látta el
olvasást megkönnyítő jegyzetekkel a verseket. Az összeállítás végigkalauzol a
teljes életművön. Soproni András gondosan ügyel a költő által használt
versformákra, mégis olyan természetesen gördülnek a sorok, mintha eredetileg
magyarul íródtak volna. Megőrzi az eredeti közvetlenségét, köznyelvi
fordulatait, s nem utolsósorban, amit néha klasszikusoknál el szoktunk
felejteni: a humorát. Engedjük hát, hogy ez a különleges alkotó beléphessen
hozzánk. Marasztalni fogjuk, mert jó vele időt tölteni.